Eötvös Loránd Tudományegyetem, Angol-Amerikai Intézet

Nyelvpedagógia

A tanári beszéd vizsgálata szakmai idegen nyelvi környezetben azért aktuális ma Magyarországon, mert az általános nyelv oktatása egyre jobban kiszorul a felsőoktatás keretei közül, és helyét a szaknyelvi kurzusoknak adja át. A szakmai idegen nyelvi környezet elsősorban abban tér el az általános nyelvi környezettől, hogy az idegen nyelv tanításán és gyakoroltatásán kívül a nyelvtanár sok esetben szakmai tudásanyag átadására is kényszerül, ami megnövelheti a tanári beszéd arányát.

                 Empirikus kutatások bebizonyították, hogy az idegennyelv-tanítás során elhangzó osztálytermi kommunikációban a tanár-diák beszéd aránya kétharmad-egyharmad arányú. A jelen előadásban felvázolt kutatásom egyik kérdéseként arra igyekeztem választ kapni, hogy hasonló adatok születnek-e egy szakmai idegennyelv-óra esetében is.

                 További kutatási kérdésként merült fel az is, hogy milyen a tanár kérdésfeltevésének technikája. Érvényes-e az az általános idegen nyelvi környezetre jellemző állítás, miszerint a tanári kérdések jelentős hányada az úgynevezett információ-lekérdező kategóriába tartozik – azaz hogyan jellemezhető a tanár kérdésfeltevési technikája, mely kérdések kerülnek a diák gondolkodását jobban elősegítő, a gondolatok szintetizálását, értékelését megkívánó, más szóval magasrendű kérdések, illetve a felsorolt készségeket nem igénybe vevő, alacsonyrendű kérdések kategóriájába. Az osztálytermi megfigyelés alatt elhangzó tanári kérdések besorolására Bloom taxonómiáját használtam. Harmadik kutatási témaként a szakmai idegennyelv-órán megjelenő anyanyelv-használatot vizsgáltam.

Az osztálytermi megfigyelés alanya jelentős, 15 éves angolnyelv-tanítási és szakmai idegennyelv-tanítási tapasztalattal rendelkező nyelvtanár, akitől – az osztálytermi megfigyelést megelőzően – egy mélyinterjú keretében sikerült megtudni azt, hogy hogyan vélekedik saját tanári beszédéről. Előadásomban röviden kitérek az osztálytermi megfigyelés és az interjú során nyert adatok összevetésére is.

KÁLDOSNÉ SZENDRŐI ILDIKÓ: A tanári beszéd kutatása szakmai idegen nyelvi környezetben – Egy osztálytermi megfigyelés eredményei

Információ:

Telefon: +36 1 485-5200/4359

E-mail: karolyk@ludens.elte.hu

Az idegen nyelvek oktatása hagyományosan a nyelvtani szerkezetek és a szókincs tanításából állt, amit a nyelvtanárok időnként kiegészítettek a célországhoz kapcsolódó országismereti tudnivalókkal. Még a legutóbbi idők kommunikatív nyelvoktatási szemlélete is sokáig figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy idegennyelven olyan emberekkel beszélünk, akik más nyelvi és kulturális háttérrel rendelkeznek. A sikeres interkulturális kommunikációhoz tehát nem csak nyelvi kompetenciára van szükség, hanem ismeretekre a különböző szokások, értékrendek, hiedelmek és látásmódok terén, készségekre a különbségek megfigyeléséhez és értelmezéséhez és egy érdeklődő, nyitott és a másságot elfogadó hozzáállásra.

                 Az előadás a kultúra és a nyelv együttes tanításának és az interkulturális kommunikáció fejlesztésének szerepét és helyzetét vizsgálja az angol nyelvórákon és az angol nyelvtanárképzésben. A 2000 és 2006 között végzett – a kulturális ismeretek és az interkulturális készségek és attitűdök tanításának vélt szerepét és tényleges helyzetét feltáró – kvantitatív és kvalitatív empirikus kutatások azt mutatják, hogy a kultúra tanítása elhanyagolt része az angol nyelv oktatásának, ami valószínűleg annak a következménye, hogy az angol nyelvtanárképzésbe sem épül be szervesen az interkulturális kommunikatív kompetencia fejlesztésének módszertana. Azonban a kutatási eredmények és a nyelvoktatás céljait leíró hivatalos dokumentumok (KER, NAT) egyaránt azt mutatják, hogy a kultúra és nyelv együttes tanításának módszertanát tudatosan és szervesen kellene beépíteni a nyelvtanárképzési programok tantervébe Magyarországon.

LÁZÁR ILDIKÓ: Az interkulturális kommunikáció szerepe az angol nyelvtanárképzésben Magyarországon

During the past decade, all across Europe, experienced foreign language teachers have been encouraged to take up training roles within and beyond their immediate educational contexts. For most, this challenging new role begged many questions: What does it mean to become a teacher educator? What do I need to know and be able to do when training or mentoring colleagues, for example, in school-based staff development workshops, at local or regional courses or summer institutes? Where can I turn for help in becoming a good trainer?

                 In this short talk I will present the main outcome of a Council of Europe Project intended to help such professionals make the shift from teacher to trainer. The international project team first examined likely training contexts of English and French teachers faced with the demand of training. It then identified the particular challenges they pose and examined the knowledge, skills and attitudes needed to plan, organise, lead and review different training formats. Based on the results of their investigation and a series of international and national trainer training events, a training guide was designed containing information, materials and activities that are not language-specific but are seen as relevant to any teacher trainer.

POHL UWE: First steps in teacher training: A practical guide for new trainers

Előadásunk egy diszlexiás nyelvtanulókkal végzett kvalitatív interjúvizsgálat eredményeit foglalja össze, mely a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal által szponzorált Esélyegyenlőség a Nyelvtanulásban című projekt részét képezi. A kutatás célja a diszlexiás nyelvtanulók idegen nyelvtanulással kapcsolatos élményeinek és tapasztalatainak megismerése, valamint az általuk alkalmazott tanulási stratégiák vizsgálata volt. Az interjúalanyok kiválasztásánál törekedtünk a maximális variancia biztosítására, annak érdekében hogy minél teljesebb képet kapjunk a diszlexiás nyelvtanulók helyzetéről. Összesen 15 diszlexiás nyelvtanulóval készítettünk interjút. 5 integráltan tanuló, 5 szegregáltan tanuló és 5 nyelvtanulás alól felmentett interjúalanyunk volt. A nyelvtanulók életkorában, foglalkozásában, és nyelvtudásuk fokában is törekedtünk a változatosságra. Az interjúkat kvalitatív módon elemeztük.

                 Előadásunkban részletesen beszámolunk az interjúalanyok nyelvtanulással kapcsolatos élményeiről és céljairól, valamint az általuk alkalmazott tanulási stratégiákról.  Az eredményeink azt mutatják, hogy a bár a résztvevők a nyelvtanulást kiemelten nehéznek találják, ugyanakkor nagyon fontosnak tartják azt, hogy sikeresen elsajátítsanak egy nyelvet, és úgy gondolják, minden diszlexiás nyelvtanulónak meg kell adni a lehetőséget arra, hogy elérje ezt a célt. Az interjúalanyok nagy részének voltak kellemetlen tapasztalatai az iskolai nyelvórákkal kapcsolatban, és gyakran nehézséget okozott nekik, hogy a törvény által engedélyezett kedvezményekben részesüljenek. Úgy találtuk, hogy a nyelvtanulással kapcsolatos problémák leküzdésében kiemelt szerepet tölt be a családi és iskolai segítségnyújtás, az anyanyelvi készségek fejlesztése, valamint a nyelvtanulást segítő technikák tudatos használata.

SARKADI ÁGNES és KORMOS JUDIT: Diszlexiás nyelvtanulók Magyarországon: tapasztalatok, élmények, tanulási stratégiák

Hogyan lehet aktivizálni egy szemináriumi csoport tanulóit? Hogyan alakul ki egy izgalmas, tartalmas órai beszélgetés, amely gondolatokat indít el és új nézőpontból láttat meg kérdéseket? Természetesen alapvető fontosságú, a megbeszélendő anyag alapos ismerete, az órára való lelkiismeretes felkészülés, a vitaindító kérdés vagy feladat megfogalmazása és még sok más szakmai feltétel megléte.  Azonban ezeken kívül ugyancsak nagy jelentősége van a csoportdinamikának.

                 Az előadás középpontjában az áll, hogyan lehet egy pozitív, elfogadó de ugyanakkor tanulásra és gondolkodásra ösztönző csoportdinamikát kialakítani. Négy éven át végeztem nagyrészt megfigyelésen és hallgatói felmérésen alapuló kutatást ebben a témában. De a szisztematikus kutatást megelőzően és azt követően is kerestem – keresem a válaszokat arra a kérdésre, hogy hogyan lehet az órai eszmecserét, illetve vitát gazdagítani, tartalmassá, és izgalmassá tenni. Végleges választ, illetve receptet a sikeres szemináriumi párbeszédre nem találtam, de egy-két támpont és alapelv megfogalmazódott bennem az évek során. Ezeket szeretném megosztani azokkal a kollegákkal, akik szintén úgy vélik, hogy a felsőoktatásban is van helye az őszinte eszmecserére épülő tanulásnak.

SZESZTAY MARGIT: Csoportdinamika a felsőoktatásban

Szervező:

Károly Krisztina

Előadók:

Futász Réka, Jenei Gabriella, Károly Krisztina, Magnuczné Godó Ágnes, Sazdovska Jasmina, Tamási J. Gergely, Tankó Gyula, Zsubrinszky Zsuzsanna

A szimpózium összefoglalója:

A nyelvpedagógia napjainkra egy olyan multidiszciplináris kutatási területté vált, amely a rokon tudományágak (pl. diskurzuselemzés, korpusznyelvészet, kontrasztív nyelvészet, szövegnyelvészet, alkalmazott nyelvészet, pszicholingvisztika, szociolingvisztika, pedagógia) paradigmáira támaszkodik, s melynek köszönhetően már messze túlnő a hagyományos metodika határain. A szimpózium célja, hogy rávilágítson ezek közül egy konkrét tudományterület, a diskurzuselemzés, és azon belül is a műfajkutatás és a nyelvpedagógia érintkezési pontjaira és legfrissebb hazai kutatási eredményeire. Az előadások empirikus vizsgálatok eredményeire támaszkodva mutatják be az érvelő, a tudományos és az üzleti diskurzus különféle műfajainak sajátosságait és tárgyalják az eredmények pedagógiai implikációit.

SZIMPÓZIUM: Műfajkutatás és nyelvpedagógia

Az előadás témája egy olyan kutatás módszerének és eredményeinek bemutatása, amely amerikai és magyar egyetemi hallgatók anyanyelvű érvelő esszéinek retorikai struktúráját vizsgálta. A vizsgálat célja egyrészt az volt, hogy tesztelje, mennyiben alkalmas a modális/illokúciós elemzéssel megtámogatott retorikus struktúra elemzés az érvelő esszé szerkezetének megjelenítésére. Másrészt, azt a pedagógiai megfigyelésen alapuló feltételezést is bizonyítani kívánta, hogy tetten érhetők – az oktatási rendszer, média, irodalom által közvetített - kultúra-függő érvelő stratégiák a két csoport írásaiban. A RSE informatív vizsgálati eszköznek bizonyult az érvelő esszé műfaji sajátságainak feltárására, mivel képes integrálni az érvelés-elmélet korábbi kutatásának eredményeit, pl. strukturális elemeket, érvtípusokat, valamint nyelvtől és nyelvi jelektől függetlenül alkalmazható, hiszen a retorikai funkciókat értelmezés alapján lehet általa elkülöníteni. Alkalmas volt egyúttal a feltételezett retorikai különbségek feltárására is, amelyek érdekes képet nyújtanak a különböző nemzetiségű írók gondolkodásbeli különbségeiről is.

MAGNUCZNÉ GODÓ ÁGNES: Retorikus struktúra elemzés az érvelő esszé műfaji szerkezetének meghatározásában

State of English Conference

Az előadás első célja az érvelő fókuszmondatok (argumentative thesis statements) Tankó-Tamási (2007) féle taxonómiájának rövid bemutatása. Az írott érvelő szövegelemzési tanulmányok (pl. Fahnestock és Secor, 2000, 2004; Fulkerson, 1996) illetve a disputa műfaj kutatói (pl. Trapp, 2003) által létrehozott vagy alkalmazott érvelő fókuszmondat taxonómiák alkalmanként olyan zavaró csoportosításbeli eltéréseket, átfedéseket valamint hiányosságokat tartalmaznak, melyek az írott és beszélt érvelő készség kutatásában és oktatásában egyaránt problémát okoznak. A Tankó-Tamási féle fókuszmondat taxonómia a korábbi taxonómiák erősségeire épít, elméleti és gyakorlati érveléskutatási eredményekre alapozva javaslatot tesz a fókuszmondat-csoportosítási hibák korrigálására, és pótolja a taxonómiák hiányosságait. Az előadás második célja egy érvelő fókuszmondat empirikus kutatás eredményeinek rövid bemutatása, melyben a Tankó-Tamási féle taxonómia segítségével a magyarországi angolnyelv-tanulói korpusz (Hungarian Corpus of Learner English) érvelő esszé alkorpuszából vett szövegeket vizsgáltunk.

TANKÓ GYULA és TAMÁSI J. GERGELY: Az érvelő esszétípus fókuszmondatainak taxonómiája és elemzése

A „Műfajkutatás és nyelvpedagógia” című szimpózium előadásainak felsorolása a következő oldalon folytatódik.

Mi legyen a közvetítőkészséget mérő feladatok sorsa Magyarországon a Közös Európai Referenciakeret (KER) szintillesztési akkreditációs folyamatában? A hazai nyelvtudásmérésben hagyományosan jelen van a közvetítőkészség mérése – a KER nyelvi standardokat meghatározó jelenlegi rendszerében azonban nem találunk még a közvetítőkészséggel mért nyelvi teljesítményeket leíró, szintillesztésre alkalmas skálákat. Hogyan illesszük mérési gyakorlatunkat a KER szintekhez?

Elméleti nyelvtudásmodelljében a KER kijelöli a közvetítőkészség helyét, feladatmegoldási kontextusban definiálja a közvetítés nyelvi tevékenységét. A fordításkutatás újabb tendenciái szituatív kognitív felfogásból, a nyelvi feladat által meghatározott kontextusban közelítik meg a fordítás tevékenységét. Az elméleti alapok tehát rendelkezésre állnak vizsgafeladatokban nyelvi közvetítőkészséget mérő teljesítmények szintleírásainak fejlesztéséhez.

A Közvetítőkészség Projekt 2007 három általános nyelvet és három szakmai nyelvet mérő vizsgaközpont közreműködésével arra tesz kísérletet, hogy az újabb fordításkutatási eredményekkel összhangban meghatározza az egyes feladattípusokban mért elméleti konstruktumokat, modellezze a közvetítőkészséget mérő feladatokat, valamint a vizsgaközpontok gyakorlatában használható szintleírásokat fejlesszen, és empirikus alapon ezeket validálja. A közvetítőkészséget mérő feladatok szintillesztésének elméleti megalapozottságát erősítve a Projekt reméli, hogy eredményeinek pozitív visszahatása lesz a nyelvvizsgáztatás és a nyelvtanítás napi gyakorlatára, és hozzájárulhat az újabb fordításkutatási eredményekkel összhangban levő, korszerű gyakorlati pedagógiai szemlélet erősödéséhez.

Az előadás a Projekt eddigi munkáját és eredményeit, valamint további terveit mutatja be.

FEKETE HAJNAL, ÖSTÖR ZSUZSA, DOBOS KATALIN: Közvetítőkészséget mérő magyarországi vizsgák szintillesztése a Közös Európai Referenciakeret nyelvi szintjeihez – elméleti modellezés, szintleírások fejlesztése (kísérleti projekt)

Támogatók:

Kiállítók: