Eötvös Loránd Tudományegyetem, Angol-Amerikai Intézet

Irodalom

James Joyce Finnegans Wake című műve a 20. század egyik legjelentősebb, legnagyobb hatású irodalmi alkotása. Fordításával többen próbálkoztak, ám mindeddig csak töredékek jelentek meg magyarul. A komplex, több jelentésrétegű, többes értelmezésre lehetőséget adó, rendkívül zenei szöveg valóban nagy kihívás a fordítónak. Mindazonáltal alapos kutatómunkával ki lehet bogozni a bonyolult, szándékosan rontott, szójátékosított szavak, mondatok jelentését, és kellő kreativitással megtalálható a lehető legpontosabb magyar megfelelőt. A Finnegans Wake 1939-ben jelent meg, azóta sem sikerült egészében magyarra átültetni. Ennek egyik oka talán az, hogy nyelvünkben az utóbbi 25 évben került az irodalmi mainstream szövegekbe az a lexéma-szintű szójáték, a hangzóvariációkkal létesített jelentéstöbbszörözés, amit „elvétve,” kávéházi humor szinten már a Nyugatosok is alkalmaztak.

Joyce utolsó művének fordítása nagy project, ennek nyelvészeti, fordítás-technikai és alkotás-pszichológiai vonatkozásairól szól előadásom.

BOZAI ÁGOTA: Translation in Progress – a Finnegans Wake fordítása

Információ:

Telefon: +36 1 485-5200/4359

E-mail: karolyk@ludens.elte.hu

Előadásunk a magyar anglisztika egyik „mostohagyermekét”, a kultúratudományként vagy művelődéstudományként más tanszékeken már ismert és művelt Cultural Studiest és annak irodalomtudománybeli alkalmazhatóságát hivatott bemutatni.

                 Az angliai Birminghamből indult, majd gyors és önmagát is kibontakoztató módon világszerte elterjedt irányzat az addig tudományos értelemben negligált, ámbár többségi társadalmat, az általa alakított és képviselt népszerű kultúrát emelte figyelme középpontjába, a korábban uralkodó esszencialista helyett afféle reakcionista megközelítésben vizsgálva azt. A magyar tudományos közönség aggodalmaskodóbb képviselői a teljes koncepcióváltást és a felsőoktatás és kutatás intézményi átformálódását emlegették, a bátrabban – ha mégoly elutasítóan – gondolkodók a társadalomtudományok interdiszciplináris mezejébe, vagyis az irodalomtudománytól biztonságos távolságba helyezték.

                 Célunk, hogy a Cultural Studies magyarországi fogadtatásának és meghonosodásának lehetőségeit feltérképezve rámutassunk, hogy az irodalomtudomány területén több szinten eredményesen használható társtudományról van szó, amellyel nemcsak magát az irodalmi művet, hanem a megközelítés fényében a különböző kortárs kritikai irányzatokat is meg lehet jeleníteni (így pl. a dekonstrukciót, a  feminizmust vagy a posztkoloniális irányzatot).  Meggyőződésünk, hogy a gyakorta hangoztatott romboló, kánon-ellenes és középszerűségre vivő hatás helyett ez a megközelítés új és releváns aspektusokkal gazdagíthatja a kortárs, de még a klasszikus irodalmi alkotások tanulmányozását is. Előadásunkat gyakorlati síkon is igyekszünk alátámasztani, méghozzá a 2007 őszén e témában immár másodszorra induló szakszeminárium tematikájával és tapasztalataival.

BÜLGÖZDI IMOLA és KATÓ ESZTER: Cultural Studies – Országismeret?

Az előadás áttekintést kíván nyújtani a huszadik századi angol irodalom egy kiemelkedő alkotójának honi fogadtatásáról a kritikai recepció, a fordításirodalom és a kultúra területén végbement elmozdulások érzékeltetésével.

                 Anthony Burgess nálunk sokáig csak a Gépnarancs című utópisztikus szatírájának, illetve e szatíra híres-hírhedt filmváltozatának köszönhetően vált szélesebb körben ismertté. Ez a helyzet sokáig annak ellenére fennmaradt, hogy Péter Ágnestől Takács Ferencen és Mesterházi Mártonon át Bényei Tamásig számos kiváló irodalmár és esszéista kollégánk igyekezett a szakma és a művelt nagyközönség figyelmét felhívni a hihetetlenül színes burgessi életmű nem-narancsszín árnyalataira is. Néhány korábbi próbálkozás – két további Burgess-regény magyar nyelvű kiadása, egy izgalmas rádiójáték, két Burgess-musical és egy angolul írt, de itthon publikált Burgess-monográfia – után most mintha valóban megtörne a jég. Egy neves szépirodalmi kiadónk tavaly átfogó, magyar nyelvű „Burgess-összes” (vagy majdnem-összes) megjelentetésére szánta el magát, mely sorozat nyitó darabja – az Enderby-tetralógia első kötete – az itt felvázolt előadás elhangzásakor már minden bizonnyal a boltokban lesz.

                 Ez év őszére hasonlóképp történelemmé válik az időszak legfontosabb külföldi Burgess-eseménye is: 2007 júliusában rendezik meg Liverpoolban a Második Nemzetközi Anthony Burgess Szimpóziumot. Az utóbbi meghívott előadójaként és az előbbi szerkesztő-szaktanácsadójaként e két igen fontos Burgess-vonatkozású esemény friss élményeken alapuló ismertetésével kívánom zárni az Anthony Burgess fogadtatását bemutató előadásomat.

FARKAS ÁKOS: A Burgess-recepció helyzete Magyarországon és Európában

Az előadás egy folyamatban lévő kutatásról számol be, amelyben azt vizsgálom, milyen módon lehet az előadásokon túlmutató anyagokra felhívni a hallgatók figyelmét korszerűen és a hallgatók számára is élvezhetően. Az internet-alapú vagy CD-ROM-on elérhető tankönyvek mellett egy más típusú oktatási segédanyagot igyekeztem kidolgozni, amely nem helyettesíti a tankönyvet, sem az egyetemi előadást, hanem a művek olvasásához, az előadások követéséhez, illetve a vizsgára való felkészüléshez ad segítséget. A kortárs angol irodalom esetében a legtöbb anyag csak interneten hozzáférhető. Ebből kiindulva olyan webhelyet igyekeztem kidolgozni, amelyen a kiválasztott szerzőről és műről megjelenítek néhány irányító idézetet és kérdést, de irányítom a hallgatót az elmélyültebb keresés felé is azzal, hogy a szerintem legérdekesebb weboldalak, interjúk, cikkek, szakkifejezések megtalálását közvetlen linkekkel segítem elő. Ez részben  irányított tanulás, hiszen a linkekkel jelzem, milyen ismereteket tartok fontosnak, részben nyitott keresés, amit egyetemisták esetében nagyon lényegesnek tartok. Mivel webhelyről van szó, nem CD-ROM-ról, és mivel nem adom közre az előadás anyagát, nem keltem azt az illúziót, hogy a weboldal meglátogatásával a felkészülés elvégeztetett, sőt: arra biztatom a látogatót, hogy a maga ütemében és érdeklődésének megfelelően keressen tovább. Fontosnak tartom a webes megjelenítés minőségét is: lehetőség szerint olyan webhelyet kell kialakítani, amelyet szívesen látogatnak az internethez már régen hozzászokott hallgatók is.

FRIEDRICH JUDIT: Egy internet-alapú megoldás az osztmányok kiváltására kortárs angol irodalom előadásokhoz

Előadásom témájául a mai modern angol Shakespeare-fordításokat választottam, mert tanári pályafutásom alatt megfigyeltem, hogy a hallgatók egyre gyakrabban olvassák magyarul a kötelező irodalmat, illetve angolul sokan csak a rövidített, könnyített, átírt változatokat választják, és még ennél is népszerűbb, hogy az internetről letöltik a cselekmények összefoglalóit, és ezekből készülnek a vizsgákra.

                 A BA-rendszer bevezetésével új nehézségek merültek fel a felsőoktatásban, melyekre nagyon rövid időn belül megoldást kell találnunk. Ezek közül a 3-éves képzésben résztvevők irodalom oktatásával kapcsolatos problémákra hívnám fel a figyelmet, egész pontosan arra, mennyi, milyen nehézségi fokú és konkrétan mely irodalmi műveket és a korszakokhoz kapcsolódó kritikai irodalmat tegyük kötelező illetve ajánlott olvasmánnyá.

                 Vajon megengedhető-e, vagy indokolható-e, hogy Shakespeare-t—akárcsak az óangol, és középangol szövegeket—modern fordításban olvassák? Milyen modern Shakespeare-fordítások érhetőek el, és ezek milyen színvonalat képviselnek?

                 Megvizsgálom az interneten elérhető vagy ott beszerezhető ilyen jellegű szövegeket, és összehasonlító elemzés során kimutatom az updating buktatóit.

HARGITAI MÁRTA: Modern angol Shakespeare-fordítások

A viszonylag fiatal, angolszász gyökerű ökokritikai iskola ma is elsősorban angol nyelvterületen jelentős, a kutatók is többnyire angol nyelvű művek elemzésével foglalkoznak. Az előadás legfontosabb célkitűzése, hogy ezt a hazánkban még jobbára ismeretlen kritikai iskolát bemutassa az angol-amerikai kultúrával foglalkozó szakembereknek és a más területen kutató irodalomtörténészeknek. Az általános bemutatáson túl néhány jellegzetes példával próbálom érzékeltetni az ökokritikában rejlő kritikai lehetőségeket: a reneszánsz angol drámairodalom, a 19. századi angol regény és a kortárs amerikai próza egy-egy részletét elemezve irodalom és ökológia kapcsolódási pontjait keresem.

                 Az irodalomkritikai szempontból új lehetőségeket kínáló iskola a kutató társadalmi felelősségét is felveti: a tárgyalt mű távolságtartó vizsgálata helyett az ökokritikus sokszor önvizsgálatra kényszerül, amikor az irodalmi mű elemzésekor ember és természet, ember és környezet viszonyát kutatja. A 21. századi ember legégetőbb problémáinak gyökerét, s ezek irodalmi megfogalmazását keresve az ökokritika összekapcsolja a múltat és a jövőt, és ezzel a friss szemlélettel segíti az irodalomtudomány megújulását.

HORGAS JUDIT: Civilizált vadonunk – az ökokritika kihívásai

Amikor az etikai irodalomkritika mibenléte a kortárs irodalomkritikában vagy más tudományos eszmecserében ma témaként felmerül, már-már klasszikus problémákba ütközünk: a felszínesen tekintve magától értetődő, mégis filozófiai mélységeket rejtő irányzat, s a szerzők, akiknek neve ezt fémjelzi mintha mind a „messziről jött” kategória áldozataivá lettek volna Magyarországon. Fogadtatásuk és értelmezésük – ha mégoly irodalmi – sztereotípiákra alapszik, irodalmuk, kritikáik legfeljebb érintőlegesnek nevezhetők, amelyeket ráadásul egyfajta kánon-elvű időket idéző „tudományos gyanakvás” is körülvesz.

                 Előadásom fő célja az etikai irodalomkritika ismertetése, általános alkalmazhatóságának feltérképezése. A hagyományosan alapvetően az irodalmi produktumra alkalmazott fogalmat újjászerezve a Wayne Booth által indított és újabban Derek Attridge nevével fémjelzett iskola alaptézise az, hogy az irodalom, tágabb értelemben a bennünket körülvevő történetek maguk aktívan formálják, alakítják emberi tapasztalatunkat, etikai hozzáállásunkat, méghozzá több síkon és módon. Az irodalom életszerűvé tétele ebben az új értelmezésben nem aktualizálást jelent, hanem épp ellenkezőleg, önnön olvasói hozzáállásunk, s az irodalommal, egyes irodalmi művekkel, ill. magával a befogadási folyamattal való viszonyunk újraértékelését. Hogy igazi posztmodern irányzattal állunk szemben, azt jól igazolja a mindebben jelenlévő relativitás és a sokszintű alkalmazás lehetősége, amelyet egy angol (nyelven íródott) és egy magyar regény vonulatain igyekszem szemléltetni.

KATÓ ESZTER: Jöhet-e valami jó Dél-Afrikából? Messziről jött írók és irányzatok magyarországi fogadtatása és alkalmazhatósága

State of English Conference

Előadásomban azt fejtem ki, hogy egy akkora katasztrófa, mint amely 2001 szeptemberében történt New York-ban, hogyan képes az egyén életét akár egy pillanat alatt gyökeresen megváltoztatni; illetve, hogy a tragikus eseménynek milyen hosszú távú hatása figyelhető meg mind a társadalom, mind az egyén mindennapjaiban. Ezzel a problémával számos olyan tudomány – sokszor egymásba fonódva – foglalkozik, mint például a pszichológia, szociológia vagy a politológia. Kutatásom az irodalmat használja „hőmérőként”, hogy a változások hatását, minőségét és intenzitását lemérje. Négy szerző egy-egy művét állítottam kutatásom középpontjába: John Updike „Varieties of Religious Experience” című novelláját; William Gibson Pattern Recognition és Jonathan Safran Foer Extremely Loud and Incredibly Close című regényét; illetve Art Spiegelman In the Shadow of No Towers című képregényét.

                 A művek vizsgálatakor a legnagyobb figyelmet annak szentelem, hogy az adott mű narrációja, képi világa hogyan, illetve mennyire hihetően és meggyőzően tükrözi azt a traumatikus változást, amelyet szeptember tizenegyedike okozott; valamint annak, hogy az egyébként képzőművészetben alkalmazott „assemblage” módszer megjelenhet-e narrációs technikaként az irodalomban is.

KORBEL PÉTER: Trauma-narráció a 2001. szeptember 11. utáni amerikai irodalomban

A dolgozat végigköveti William Shakespeare műveinek magyarországi oktatását a középiskolákban, összehasonlítva a különböző, a történelem folyamán, illetve napjainkban használatos középiskolai tankönyvek idevágó szövegeit. Figyelmet kapnak a tankönyvi „elemzések” szövegében előforduló jellegzetes metaforák, rejtett feltételezések, kimondatlan állítások, amelyek remélhetően bepillantást engednek a kor irodalomhoz, ezen belül Shakespeare drámáihoz, való általános hozzáállásába, elvárásrendszerébe. Ez azért lehet különösen fontos, mert sokan közülünk a középiskolában foglalkoznak először (néhányan utoljára) rendszeresen az irodalommal, ezért az itt kialakult interpretációs stratégiák meghatározóak egész hátralevő életünkben.

CSEPREGHY HENRIK: Shakespeare műveinek középiskolai oktatása Magyarországon a múltban és napjainkban

A Kanadisztika oktatását Jakabfi Anna az ELTE-n speciális kurzusként indította meg 1979 szeptemberében, majd választható tantárgyként folytatódott oktatása az 1980-as években. 1994-ben került bevezetésre a 10 tantárgyból (irodalom, történelem, kultúra, stb.) álló Program. Ebben Kenyeres János és Jakabfi Anna mellett korábbi ELTE tanítványok ill. rövidebb-hosszabb ideig kanadai, osztrák, belga, német vendégprofesszorok is résztvettek. 2002 februárjában kaptuk meg a Kanadai Stúdiumok Központ rangot a kanadai kormánytól. Az oktatók további tudományos fokozatokat szereztek. 1999-ben több mint 100 résztvevővel nemzetközi konferenciát rendeztünk. Eddig kb. 2000 könyvet ill. folyóiratot kaptunk részben a kanadai kormánytól részben kanadai vendég előadóktól. Eddig 60 megvédett szakdolgozatot készitettek hallgatóink. 2006-ben Kenyeres Jánost a Közép-európai Kanadisztikai Szövetség elnökévé választották, Jakabfi Annát pedig kanadisztikai emléklappal díjazták a közép-európai kanadisták eddigi tudományos és oktatói tevékenységéért. Az ELTE oktatók számos európai, kanadai nemzetközi konferencián szerepeltek, nagy számban jelentettek meg publikációkat. Kenyeres János harmadik éve vendégprofesszorként tanít jelenleg a Torontói Egyetemen. Számarányaiban megtízszereződött a kanadai órák iránt érdeklődő ELTE hallgatók száma.

JAKABFI ANNA: Kanadisztika az ELTE-n 1979 és 2007 között

Támogatók:

Kiállítók: