Eötvös Loránd Tudományegyetem, Angol-Amerikai Intézet

Egyéb témák

A mai amerikai angol nyelvben a jelenségek erős felfokozása, értékük állandó túlbecsülése figyelhető meg. Túlburjánoznak a jelzők és határozószók, mindent különös és ritkának feltüntetett fény ragyog be, nincs minősítés túlértékelés nélkül. Ez a jelenség különösen erős az Egyesült Államok két partvonalán, s azon belül is New Yorkban és Californiában. Az itteni közszereplők, s különösen a politikai és a művészeti élet résztvevői állandó versenyben állnak a felsőfokú minősítés rafinált eszköztáráért, a különlegesség, a kiválóság, a sikeresség stiláris elismeréséért.

A túlfűtött szóhasználat, az inflált nyelv kapcsolatban van az amerikai hegemónia, a  birodalmi tudat kiteljesedésével, az amerikai kiválóság, az egyediség, az exceptionalism mai, újbóli virágzásával. Ezzel párhuzamosan megfigyelhető az amerikai kifejezésmód klisészerűségének erősödése, s nemcsak a szavak, hanem az artikuláció és a mimika terén is. Az előadás egyrészt e jelenségek amerikai előzményeit, másrészt a nyelvi infláció és a kifejezési sablonok birodalmi kapcsolódási pontjainak más korokban és országokban (a napóleoni Franciaországban, a 19. század végi Magyarországon, a brit birodalom fénykorában, a Szovjetunióban, a náci Németországban) megfigyelhető párhuzamait vizsgálja. A jelenséget kapcsolatba hozza a ciklikus történetszemlélet klasszikusaival (Vico, Spengler, Toynbee, Collingwood) és mai irodalmával (Paul Kennedy, Peter Turchin, Robert Gilpin, Thomas Donnelly, Emmanuel Todd, Joseph S. Nye, Jr.).

FRANK TIBOR: Birodalmi tudat és nyelvi infláció

Információ:

Telefon: +36 1 485-5200/4359

E-mail: karolyk@ludens.elte.hu

A felsőoktatási reform-folyamatok arra ösztönözik az egyetemi oktatókat és oktatásszervezőket, hogy megvizsgálják, milyen értékeket kell a korábbi és a jelenlegi képzésből átvinni a folyamatosan bevezetésre kerülő új képzési rendszerbe, illetve milyen tartalmi és módszertani megközelítéseket kell megújítani. Sok más bölcsész szakhoz hasonlóan, az angolszakos képzés fejlesztésének egyik nagy dilemmája, hogy a három egymásra épülő képzési szakasz közül elsősorban az első kettőben, azaz a BA-ben és az MA-ben, hogyan jelenjenek meg a munkaerőpiacon közvetlenül hasznosítható tudás- és készségterületek és a szakterület akadémikus elvárásai. Nyilvánvaló, hogy mind az elméleti alapokat biztosító és a gyakorlati életre felkészítő tudást biztosítanunk kell az angolszakos képzésben, de ahhoz, hogy ezt hogyan tesszük, érdemes többféle szempontot figyelembe venni. A képzés formai követelményeinek meghatározása már megtörtént. A programok tartalmi fejlesztése azonban most van folyamatban. Ezt a folyamatot segítheti, ha megvizsgáljuk, mi a véleménye és tapasztalata az elmúlt néhány évben végzett angol szakos hallgatóknak a képzésükről. A beszámoló egy kérdőíves kutatást összegez, és volt diákjaink visszajelzése alapján rámutat arra, milyen kvalitásokat érdemes feltétlenül megtartani és továbbfejleszteni az új képzési formákban, és mit lenne jó megújítani.

HOLLÓ DOROTTYA: Mérlegen az angol szak

Szeretném megosztani tanszékünk tapasztalatait a kanadai stúdiumok főiskolai szintű bevezetése, majd egyetemi szintre emelése terén, az amerikanisztika berkein belül, különös tekintettel azokra a tevékenységekre, melyek más területen is hasznosíthatóak. Régóta törekszünk arra, hogy kiszélesítsük az oktatás és kutatás látószögét interdiszciplináris és komparatív módon csakúgy, mint társintézményi együttműködés és egy új, modern kutatócsoport létrehozásával. Utóbbi, az ún. Patchwork Team egyfelől a tanszék oktatóinak kutatómunkáját koordinálja, másrészt egy kibővített munkacsoport keretében hallgatókat von be, és egy harmadik körben a világhálón is fórumot hoztunk létre nemzetközi konzultáció érdekében.

KÁDÁR JUDIT ÁGNES: Párhuzamok és lehetőségek a kanadisztika és amerikanisztika főiskolai oktatásában és kutatásában; a Patchwork Kutatócsoport bemutatása

Az ELTE Angoltanárképző Központja (ATK) nemzetközi összehasonlításban is innovatív, konstruktivista megalapozású tanárképzési programot épített fel a rendszerváltás idején és működtetett gyakorlatilag a bolognai folyamat elindulásáig. A konstruktivizmus értelmezési keretében vizsgálva a tanulás folyamatában döntő jelentősége van a tanuló előzetes tudása és újonnan szerzett ismeretei közötti eltéréseknek, varianciáknak. Egy tevékenység tanulása során a tanuló a tevékenységnek a saját maga által érzékelt képét (internal experience) és egy külső referenciapontból érzékelt képét veti össze, ebből származik a variancia-élménye. A reflektív, tehát visszatükröző eszközök jelentősége ebben érhető tetten: a variancia-élmény megteremtésében. Ezért az ELTE Angoltanárképző Központjának hároméves tanárképzési programja nagy hangsúlyt fektetett a reflektív eszközök alkalmazására, különösen az egytanéves, később félévesre redukált tanítási gyakorlat során. Többek között ezen eszközöknek a hallgatók által érzékelt hatékonyságára kérdeztem rá kutatásomban, amelynek keretében a hároméves programban tanuló hallgatók utolsó évfolyamával készítettem kérdőíves felmérést, majd interjúkat. Az előadásban ismertetem a hallgatók nézeteit a reflexiót támogató személyek és eszközök hatékonyságáról. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a hallgatók előnyben részesítik a dialógikus reflektív eszközöket az írásos eszközökkel szemben. A dialógikus formák hatékonyságának megítélésében is mutatkoznak eltérések, ezek közül az egyik legmarkánsabb az, hogy a megkérdezett jelöltek a tanított csoport visszajelzésének szignifikánsan nagyobb jelentőséget tulajdonítottak, mint bármely más forrásból származó visszajelzésnek.

KIMMEL MAGDOLNA: Tükröm, tükröm mondd meg nékem …. Innovatív nyelvtanárképzés az ELTE Angoltanárképző Központjában: a jelöltek nézetei a tanítási gyakorlat során használt reflektív eszközök hatékonyságáról

1559. január 14-én vonul át Erzsébet London városán, hogy másnap királynőnek koronázzák Westminsterben. Előtte mindössze két királynő uralkodott Angliában: Matild, ki alatt véres polgárháború dúlt, és Mária, Erzsébet nővére, ki több szász protestánst küldött máglyára, és kinek házassága miatt az ország a spanyol birodalmi érdekeknek lett kiszolgáltatva. Erzsébet helyzete nagyon kényes: az ország vallásilag és politikailag is megosztott. Londoni átvonulásának forgatókönyve már határozott „kormányzati programot” ígér. De a látványosságok, mivel azt a londoni polgárok maguk készítik, tükrözik a város elvárásait is új uralkodójukkal szemben. A közvélemény és a hivatalos propaganda e különös párbeszédéből alakul ki Erzsébet korai kultusza. Két korábbi londoni koronázási vonulást érdemes még összevetni Erzsébetével: Boleyn Annáét, Erzsébet anyjáét, és Máriáét, ki férjével Fülöppel együtt jelenik meg a londoni polgárok előtt. Figyelemre méltóak az ellenpontok, de még izgalmasabbak azok az elemek, melyek hatottak Erzsébet kultuszának alakulására. Mindkét vonulástörténet egy-egy női hatalmi szerepet kíván meghatározni és dicsőíteni, és Erzsébet saját női uralkodói pozícióját két elődje példáját követve, azokból tanulva és okulva formálja majd meg.

STRÓBL ERZSÉBET: I. Erzsébet korai kultuszának kutatási lehetőségei

KÖVECSES ZOLTÁN: Hol is állunk most politikailag? Azaz mit taníthat nekünk magyaroknak a kognitív tudomány?

A 20. század utolsó harmadában a multikulturalizmus ideológiája a liberális demokráciák uralkodó eszméjévé, a művészet egyik alap témájává vált. Nem kivétel ez alól a filmművészet sem. Számos olyan alkotás készült ebben az időszakban, mely témáját az etnikai csoportok kulturális sokszínűségéből, és az ebből adódó konfliktusokból meríti. Az ezredvégi filmművészet egy másik izgalmas jelensége a Shakespeare-filmek reneszánsza. A 20. század végén és a 21.század elején a Shakespeare-filmek addig példátlan áradatának lehettünk tanúi. E Shakespeare-adaptációk közül több is, a kor kulturális irányultságát követve, foglalkozik az etnikai sokszínűség, a kulturális identitás problematikájával. A magyar mozikban az elmúlt évben játszott két Shakespeare-filmet, a Michael Radford által rendezett A velencei kalmárt és Kenneth Branagh Ahogy tetszik adaptációját – persze más és más módon – szintén áthatja az etnikai és kulturális különbözőség feszültsége. A 2004-ben készült, a Romeó és Júliából kölcsönzött szerelmi motívumra épülő Nyócker és Rap Revü Rómeó című alkotások pedig – melyek a roma kisebbség élethelyzetét mutatják be a Józsefváros etnikailag sokszínű világában – azt jelzik: Shakespeare és a multikulturalizmus termékeny talajnak bizonyult a magyar filmgyártás számára is. Úgy gondolom az összes felsorolt Shakespeare-film adaptáció egy új Shakespeare-t ad nekünk, hozzátesz valami értékeset ahhoz a kulturális folyamathoz, mely a shakespeare-i életművet újra és újra átalakítja, újragondolja, az adott korhoz igazítja.

STREITMANN ÁGNES: Multikulturális Shakespeare-filmek a magyar mozikban

Előadásomban arról szeretnék beszámolni, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években felfutott és (talán a szó negatív értelmében véve) (túl) divatossá és sikeressé vált kritikai kultúrakutatás (Cultural Studies) a 21. század első évtizedének második felében – talán letisztultabb koncepcióval és kiérleltebb probléma megközelítéssel –, mely területeken és mi módon tud hozzájárulni a kortárs kulturális jelenségek megfigyeléséhez, leírásához és értelmezéséhez.

                 A diszciplína angol-amerikai nyelvterületen ért el jelentős ismertséget és e folyamatban jelentős, nem pusztán közvetítői, szerep hárult az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban lévő angol és amerikanisztika tanszékekre (a kommunikáció, a média, a kulturális antropológia stb. tanszékek mellett, szerencsés esetekben azokkal együttműködve).

                 A jelenleg alakuló új világrend, melyet neveznek globális kapitalizmusnak, újkapitalizmusnak vagy akár bombasztikus (és így óriási hatású) módon nemes egyszerűséggel csak birodalomnak is, több tekintetben is markánsan új és az eddigiektől sokszor drámai módon különböző kulturális jelenségeket hoz létre.

                 Úgy tűnik többek számára is, hogy nehézségeink adódnak akkor, amikor az eddig jól bevált fogalomkészlettel és konceptuális keretek között próbáljuk ezeket megragadni, leírni és értelmezni. Az angol-amerikai kritikai kultúrakutatás egy bizonyos vonulata ehhez oly módon próbál közelíteni, hogy újragondolja azon koncepciók jelöltjeit, melyekre úgy szokás utalni, mint: domináns, illetve szub-, ellen- vagy alternatív kultúra.

                 Előadásomban azt szeretnem a hallgatóság elé tárni, hogy hogyan áll ez a munka; röviden és leegyszerűsítve: lehet-e alternatív kultúráról beszélni a globalizáció korában és ha igen, hogyan.

TÚRY GYÖRGY: (Alternatív) kultúra a globalizáció korában

State of English Conference

Előadásom három nemrégiben megjelent tanulmánykötetre fókuszál, melyek a kritikai kultúrakutatás (cultural studies) jelenlegi válságából kívánnak kitörni. Elemzésemben rá kívánok mutatni arra, hogy mindhárom projekt a kritikai kultúrakutatás koncepcionális kereteit, módszereit  s azok nyelvi-retorikai megjelenítését  kívánja átformálni a kritikai kultúrakutatás korai korszakához képest radikálisan megváltozott világunkban.

                 A New Cultural Studies (szerk. Gary Hall és Clare Birchall, The University of Georgia Press, 2006) szerzői a brit Birminghami Iskola (CCCS) markánsan baloldali, szociológiai irányultságú hagyományainak látszólag ellentmondva ezúttal új elméleti kalandokba kívánnak bocsátkozni s a diszciplína megújításának lehetőségét erősebb elméletiségben, új konceptuális modellek mentén látják megvalósíthatónak. Az American Cultural Studies (szerk. Catherine A. Warren és Mary Douglas Vavrus, University of Illinois Press, 2002) c. tanulmánykötet szerzői viszont az amerikai iskola erős elméletiségének, posztmodern/posztstrukturalista „kontinentális” textualizmusának kívánnak hátat fordítani egy radikális társadalmi aktivizmushoz közelítő, a dolgok történetiségére figyelő, pragmatista szemlélet jegyében. A Not Only The Master’s Tools (szerk. Lewis R. Gordon és Jane Anna Gordon, Paradigm Publishers, 2006) tanulmányírói az afro-amerikai kritikai kultúrakutatást „fehér” és „fekete” kulturális hagyományokra építve, azokat egymással ütköztetve kívánják megalapozni, a kritikai kultúrakutatást egyfajta „poszt-európai” tudományosság keretei közé helyezve.

                 Célom, hogy a három irány feltérképezése mellett szót ejtsek a kritikai kultúrakutatás magyarországi alkalmazhatóságáról is.

FEDERMAYER ÉVA: Új fejlemények a kritikai kultúrakutatásban

Az angol nyelv tanulmányozása az utóbbi 25 évben a második kognitív fordulat megjelenésével új fordulatot vett. Lehetővé vált, hogy a megismerési folyamatok segítségével magyarázzuk az angol nyelv jelentéstani és szerkezeti egységeit. Ilyen megismerési folyamat például a kategorizáció és a metaforikus vagy metonimikus gondolkodás.

Ezen folyamatok tanulmányozásának köszönhetően lehetővé vált az is, hogy új perspektívából lássuk az erkölcs és a politika kategóriáit, valamint az ezekhez kapcsolódó gondolkodási folyamatokat. Lakoff (1996) kimutatta, hogy az Egyesült Államokban található liberális és konzervatív gondolkodásmód a CSALÁD modelljén alapszik. A CSALÁD fogalmát alapvetően kétféleképpen értelmezhetjük: vagy a SZIGORÚ APA vagy a GONDOSKODÓ család modellje alapján. Erkölcsi felfogásunk vagy a GONDOSKODÓ vagy a SZIGORÚ APA modelljére épül. Mindez politikailag a TÁRSADALOM CSALÁD metafora fényében válik fontossá. Ha valaki gondolkodásában a GONDOSKODÓ CSALÁD modellt követi, akkor az illető inkább liberális morális politikát követ, míg ha a SZIGORÚ APA modellt, akkor inkább a konzervatív politika híve.

Kérdés az, hogy ez a kognitív tudományon alapuló elképzelés más országokban is működik-e. Vagyis, hogy például Magyarországon is ennek mentén tagolódik-e a politikai erőtér. Az előadás erre igyekszik választ találni.

Támogatók:

Kiállítók: